1992 januárjában valahol a csendes-óceán közepén borultak a vízbe a „The First Years” kínai cég gumikacsái. A játékok vízállóak voltak, és tartós műanyagból készültek. Vígan lebegtek a vízen, és útnak indultak az áramlásokat követve. 15 év alatt csaknem huszonötezer kilométert utaztak a tengerben, bejárták a föld óceánjainak majd minden szegletét és a legkülönbözőbb partokon vetett közülük partra néhányat a víz. Az áramláskutatók az óceánok mozgását sokszor a sodródó szemetet követve térképezik fel, de a legtöbb adatot állítólag ezeknek a gumikacsáknak köszönhetik. Ami talán ennél is érdekesebb, az a kultusz, ami az idők során felépült ezek köré a vándorló játékok köré. 2003-ban a gyártó „The First Years” már 100 dolláros kötvényt ajánlott fel minden egyes New England, Kanada és Izland partjainál talált darabért.
Köztéri és internet alapú művészeti projektünk arra tett kísérletet, hogy hasonló módon műtárgyakat indítson útnak a városi forgatag áramlataira bízva őket. 1000 darab egyedi rajzot készítettünk, melyek formai szempontból egy sorozatot alkotnak. Ezek nagy részét szórólapként osztottuk szét a Képzőművészeti Egyetem főbejárata előtt a látogatóknak és járókelőknek.
Ennek a honlapnak a fóruma lehetőséget ad rá, hogy a grafikai lapok birtokosai megoszthassák egymással saját lapjuk történetét, követhetővé tegyék annak vándorlását. Sőt, ami kezdetben csak jelképes módon, két egyetemi hallgató gesztusa által válik művészetté, az az idők során valóban értékes műtárggyá válhat.
A sorozat több darabját félretettük, és a műtárgypiacon, valamint a kortárs művészeti szcénában folyamatosan útjukra indítjuk őket. A szcéna reményeink szerint valóban műtárgyként kezeli majd őket, így legitimizálva a véletlen szülte műtárgytulajdonosok birtokában lévő lapokat is, hiszen azok egy sorozat részeként valóban egyenrangúak, még ha alapvetően más közegben mozognak is. A honlapon ezeknek a lapoknak a mozgása is követhetővé válik, ami remélhetőleg inspirálni fogja a többi lap birtokosát is.
Úgy gondoljuk, hogy több szempontból is gesztusértékű lehet ez a projekt. Egyrészt rámutat arra, hogy a legtöbb ember csak ritkán találkozik a kortárs képzőművészettel, ezért érdemes folyamatosan új platformokat teremteni közöttük. Arra is kísérletet tesz, hogy a hagyományos műtárgypiaccal szemben egy új, még ha jelképes módot is találjon arra, hogy viszonylag sok ember juthasson kortárs műalkotásokhoz.
Azzal azonban, hogy műtárgyakat, mint szórólapot osztogatunk szét, rákérdezünk a műtárgy értékére, és szembenézünk azzal a ténnyel, hogy azt sokan a legtöbb szórólaphoz hasonlóan szemétként értékelik és egyszerűen kidobják. Ez számunkra sok szempontból a kortárs képzőművészet széles rétegek általi befogadásának analógiáit is leírja. Ugyanakkor úgy érezzük, ha csak minden tizedik, vagy huszadik lap gazdája látja meg az értéket a munkánkban, már sikerült elérnünk valamit.
Fontosnak tartjuk, hogy kiderüljön, a kortárs művészeti közeg, és a műtárgypiac hogyan reagál a projektünkre, partnerként lép fel, vagy elutasítja ezt a kettős platformra építő kísérletet. A támogatásuk nélkül a közkézen forgó lapok csupán egy kellemes emléket, esetleg játékot jelentenek a gazdáiknak, viszont ha a szakma elfogadja őket, akkor valódi kortárs művek kerülnek a kezükbe, még ha a forintban kifejezhető értékük mindig is kérdéses lesz.
Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a lapok gazdái hogyan reagálnak a projektre, és a gesztusunkra, hogyan értékelik, és hogyan értékelik folyamatosan újra a náluk lévő lapokat. Bízunk benne, hogy a fórumon érdekes történeteket kapunk cserébe értük, és a projekt hosszútávon is képes fenntartani akár az utólag csatlakozó szélesebb közönség figyelmét is.